Ha J.K. Rowling járt volna Stockholm-ban, biztosan szentelt volna legalábbis néhány jelenetet a Harry Potter sorozatba kiválóan illeszkedő Waxholm nevű sziget és környéke számára.

Aki szeret hajózni, akár vitorlás, akár motoros, akár gőz - jól látod GŐZ - hajóval, annak ez maga a Paradicsom, Mekka, Mennyország, lehet izlés szerint válogatni.És nem kell meghalni hozzá, sőt. Waxholm-ig, ami a szigetvilág központja 100 Kr sincs egy jegy.

Egy órára belefelejtkezhetsz egy olyan tájba, amit, ha mesekönyvben látnál, azon törnéd a fejed, milyen cuccot tol az illusztrátor. Csak felszálsz a menetrendszerinti hajójra (Waxholmbolaget- kék sárga W-s zászlóval jelölt kikötők) a Strömkajen-en, hátradölsz és lazulsz. Én például víziszonyos vagyok, mégis nagyjából egy három éves elragadtatottságával bámultam hol a svéd vidéki kúriákkal, hol sűrű, farkasrejtő erdőkkel, hol, 21. századi luxusházakkal néha egy kert méretű, néha fél kerületnyi szigeteket.

Svédországé a világ legtöbb tagú archipelagoja, vagyis szigetvilága, ami több, mint 60.000 szigetből áll. Stockholm környékén ebből nagyjából 30.000 található. El tudod képzelni, milyen lehet 30.000 sziget között bujócskázni a néhol tükörsima, néhol igencsak tajtékos hullámok hátán? Ki kell próbálni!

A szigetek közt viszonylag könnyen közlekedhetünk hajóval, vagy komppal, ez itt legalább annyira a mindennapok része, mint otthon a 7-es busz. A kikötők a svéd praktikusság elvén működnek, csak akkor köt ki hajó, ha van felszálló utas, aki a parti szemaforral jelez, vagy van leszálló, aki a kikötést ellenőrző matrózoknál jelentkezik.Jegyet a hajón lehet venni kártyával vagy SL keret terhére és a leszállásnál kell leadni.

Utazásunk során jó néhány helyi erővel találkoztunk. Volt, aki a nagybevásárlással, igyekezett haza, más meg az edzőtermi cuccával jött és ment pont a mi hajónkkal. Megjegyzem utóbbi uriember nagyjából 80 körül lehetett, de fittebb volt mint sok hazai hatvanas ismerősöm.

Mivel mi két ovis gyerekkel voltunk, csak rövid időre szálltunk ki Waxholm-ban, beleszagolni a szigetlakás aromájába. Nem írom le a következő, szuperlatívuszokkal tömött mondatot, mert a végén elhányod magad a sok lelkesedésemtől.

Szóval, ha azt mondod Rózsadomb? Én azt mondom,ne szórakozzunk! A luxus valahol itt nyer értelmet, mikor a saját tíz szobás tengerre néző lakodból lelibegsz a saját fenyőerdődön át a saját kikötődbe, ahol a saját motoros hajód vár a saját strandod és a házaddal megegyező színű szaunaházad mellett.

Hát, azt hiszem, még sosem drukkoltam ennyire a globális felmelegedés ellen és egy nagyobb össznyereményű lottóötösért mint most! Waxholm, várj, visszajövök! 

Stockholm egyszerűen zseniális hely. Olyan mint az IKEA. Rengeteg izgalmas dolog van benne és a tájékozódás, köszönhetően a tucatnyi hídnak, kicsit nehézkes. De tanulható.

Ha néhány napot odafigyeléssel eltölt itt az ember, gyorsan megismeri a kiskapukat és a páratlanul gördülékeny tömegközlekedéssel pikk-pakk eljut a helyekre, amiket látni kell, mielőtt húsgombóccal és áfonyalekvárral töltve hazaindul otthonába. Az autót én nem javaslom itt, mert egrészt hiper méertű dugók vannak a városban, másrész piszkosul drágák a parkoló díjak. Egy SL bérlettel viszont szinte bárhova elmehet az ember kb. 1 órán belül, nem csak a városban, hanem az egész megyében.

De nézzük a listát:

 1. Vasamuseet - ha szereted a csodás régi hajókat vagy a különleges múzeumokat, ne hagyd ki! Ez a skandináv térség leglátogatotabb múzeuma, ennyi ember, meg mint tudjuk, nem tévedhet. 

2. Djurgarden - Bazi nagy királyi kert, csodás kastélyokkal, pazar parkokkal, szélmalommal. Simán szembejöhet egy fácán, sőt akár egy szarvas is, a helyi libák és sirályok pedig legalább olyan pofátlan kajakunyerálók, mint a hazai kacsák. Ez egy svéd Városliget, csak sokkal, de sokkal királyabb! (Itt is van vidámpark és állatkert, ami egyben skanzen is, szánj bőven időt és pénzt rá)

3. Gamla stan - Stockholm óváros. Mint az európai óvárosok általában: szűk, macskaöves utcák, szépséges régi házak, hihetetlenül jó állapotban. Szuvenír, szuvenír, szuvenír. És piszkos drága éttermek. Meg kell nézni azért ezt is, pláne, hogy itt található a Nobel Múzeum, ami ugye mégiscsak a Nobel díjasok emlékhelye.

4. Ericcson Globe - vagyis a helyi Papp Laci Sportaréna: Azért érdemes megnézni, mert sokkal, de sokkal ikonikusabb a svédek szemében, mint egy egyszerű sportcsarnok.Nem véletlenül viseli az ország egyik legmenőbb cégének nevét. Ez a világ legnagyobb gömbszerű épülete, ezután nem meglepő, hogy az országban felállított méretarányos naprendszer "modellben" az Ericsson Globe a nap.  Ha megnéznéd a város felülről, itt megteheted. A gömbön kilátóliftek visznek  130 méter magasra.

5. Drottingholm Slott - Svédországban ugyabár van egy királyi család, akik bőséggel rendelkeznek ingatlanokkal város és országszerte. A fő rezindencia, vagyis a hivatalos királyi kastély a Drottingholm Palace, ami amellett, hogy a legjobb állapotban megmaradt kastély az 1600-as éveből a környéken, a világöröség részét is képezi. És aki szerencsés, akár a királyt is láthatja reggeli sétája közben...messziről.

Szóval, ha megvoltak a kötelezők, irány a desszert!

A Waxholmsbolaget (jó, ha tudod az SL bérlet nem érvényes rá) hajói a Strömkajen-ről  indulnak a Stockholmtól egy vikingordításnyira terpeszkedő szerény 30.000 tagot számláló szigetvilágba.

S hogy ez milyen? A következő posztban erről lesz szó holnap. Tarts velem akkor is!

Gondolom, ha már arra adtad a fejed, hogy a világ szerencsésebbik felén töltsd az időd, indulás előtt púsposra tömted a bankszámládat (és nem feleljtetted el bejelenteni a bankodnak sem a külföldi számlaforgalmat).

Azért még így is biztos pislantasz egyet, ha látod Svédországban egy egyszerű hambi is 3.000 Ft, s ha éppen vacsorázni támad kedved, pláne némi alkohol társaságábanm,nem úszod meg a menüt fejenként 10.000 alatt.

Mit csinál ilyenkor az egyszeri magyar? Ha a bőröndbe nem fért be a rúd Pick szalámi (ritka hungarikumként ez is kapható egyébként errefelé) irány a bolt!

Ne lepődj meg, COOP a svédeknél is jó szomszéd, csak errefelé zöld és kevésbé koszos mint otthon. Viszont a helyi CBA-val, ami az ICA névre hallgat nagyjából egyeduralkodók az élelmiszerüzletek piacán. Legalábbis itt Stockholmban, ezek vannak, meg némi LIDL.

A jól működő (észak-)nyugaton természetesen az elvárt árubőség fogad. Halak, vadak s mi jó falat, szem szájnak ingere, szóval van minden. Bevallom őszintén néhány perc alatt elvesztem a tengeri bisz-baszok között, míg a család el nem taszigált a felvágottakhoz (párizsi és szalámiszerűségek dívnak), majd megtekintettük a fura, tucatjával árult lapos zsömléket és a temérdek toast kenyeret. Kisilabizáltam a tejet - mjölk - a temérdek literes joghurt közül. És persze csoki is kellett:ebből Marabu az autentikus, ami engem a retro Africanara emlékeztet, de ízre sokkal jobb. Vigyázat, mivel svédjeink imádják az édességet, kínálnak is belőle, színes, szagos, csalogató polcsornyi pultokban kimérve belőlük. Az ellenállás lehetetlen, cukorsokk és anyagi csőd garantált. 

Helyi ismerősök tanácsára beszereztünk a reggelihez Lingonsylt, vagyis áfonyadzsemet, mely svédjeinknél a mi baracklekvárunk megfelelője. 

Tele a kosár, irány a kassza és a tanulságok. Vagyis mit ne csinálj egy svéd boltban:.

 1. Ne váltsd, ismétlen, NE VÁLTSD ÁT fejben minden egyes termék árát forintra. Itt minden annyival drágább, mint otthon, hogyha csak kicsit is vonzódsz a spóroláshoz két nap alatt bedilizel

2. Ne keress angol feliratokat. A helyi termékeken csak svédül vannak rajta a leírások. 2-3 vásárlás után belejössz mi micsoda, de a fordító app hasznos lehet.

3. Ne lepődj meg, ha csak nagyot találsz. Például lisztből én 2 kg-nál kisebbet sehol sem láttam.

4. Ne vegyél ásványvizet. Bár nem hallottam, de itt bizonyára nagy lehet a hype-ja a csapvíznek, ugyanis szénsavmentes vizet alig árulnak, abból is többnyire külföldit és annyiért, mint egy olcsób üdítő.

5. Ne akarj normális alkoholt venni. Az élelmiszer üzletekben ugyanis csak alkoholnak látszó lötyik vannak, mivel a 3,5%-os alkoholtartalom feletti italt csak a nemzeti alkoholboltban System Bolaget lehet kapni. Ezek ráadásul, ahogy tapasztaltuk huncut módon rövidebb ideig vannak nyitva, mint egy normál közért. Igaz, kínálatuk kimerítő és a hírekkel ellentétben mi találtunk egészen megfizethető tételeket is - legalábbis a borok között. 

Bár nem rajongok a szőke hercegekért, azért izgatottan vártam, hogy meglássam a tősgyökeres svédeket. Egy új helyen mindig az emberek érdekelnek a legjobban. Na jó, igazából a sütik, utána a környezet, de a harmadik hely is szép hely, és ez már tényleg az embereké.

Szóval vártam, hogy megpillantsam a szőke, szálfatermetű egyéneket, határozott arcéllel. A vikingek hős leszármazottait, akik, ha nem is hadonásznak újabban harci fejszékkel, a fast fashion-ben vett kockás ingűk alatt, meg a szemük sarkában azért van keménység.

Vártam.

Az első egyén, akivel érkezésünk után  találkoztunk Hassan volt.Taxis. Valahonnan Marokkó környékéről jött családostul. Fekete volt, mint a szén, de olyan szépen csapatta az autópályán 160-nal és olyan kedvesen vigyorgott, mikor eltévedt az uticélunktól néhány kilóméterre, hogy nem lehetett rá haragudni. Ahogy a hotelünk recepciósára sem. Hatalmas barna bogár szemeivel lenyűgözően tud nézni, ahogy valószínű minden testvére, akikkel együtt nőtt fel Törökországban.

A hotelben a késő délutránra való tekintettel már számos szállóvendég jött ment (sorry for that), a legtöbben valamilyen indiai házi leplet, esetleg betyárosan lengő nadrágot és tangapapucsot viseltek. Utóbbi 6 fokban meglepő választás, de hát akik a tehenet tisztelik, rossz emberek nem lehetnek.

Útban a vacsoránk helyszínére meglepődve láttam, hogy még mindig nem látom. Márhogy a svédjeimet. A szőkéket a baltás nézéssel, szakállal, meg combbal. Izmossal és rettenthetetlennel. Nem voltak sehol. Az igazat megvallva az utcán két igen túlpörgött fiamat és a férjemet leszámítva nem volt senki. Ez egy közel kétmilliós nagyvárosban kissé posztapokaliptikus jelenség, aztán másnap kiderült, hogy csak a szigorúan 4-ig tartó munkaidőnek köszönhető, meg annak, hogy egy irodanegyedben lakunk.

Nade vissza a vadászatomhoz!

Enni már csak a környék egyetlen plázájában lehetett, hát becsörtettünk.Aki a magyar propagandából csak egyetlen morzsácskát is fogyasztott, annak javaslom, hogy jobban tájékozódjon nálam Svédország etnikai összetételéből, mert ami ebben a plázában svéd valóság címén szembejött az felér egy akudt szívmegállással. 

Most írjam le, hogy konkrétan egy, az az egy darab európai rasszhoz tartozó ember sem volt ebben a plázában rajtunk kívül vacsoránk idején?

Leírtam és elhiheted. Voltak viszont hangosan magyarázó szakállas urak, kendős hölgyek, microfonhead rapperek és néhányan a távolabbi keletről. A világ csokoládébőrű népességének minimum 50 árnyalata vidáman falatozott és shoppingolt a Kista Galleria-ban, ami a félreértések elkerülése végett nem egy no-go zónában, hanem az Info Park stockholmi megfelelőjében található.

Megnyugtatásodul közlöm, túléltük, sőt! Az eddigi ittlétünk során ha extra kedvességben - ajándék csoki, ajtónyitás, széles mosoly - részünk volt, mind valamilyen idevándorolt népcsoport tagjától érkezett. Ez nem migránshimnusz, ezek csak az eddigi tapasztalatok.

De vissza a svédekhez. Szóval mindenki nyugodjon le, bár ott és akkor nem voltak, léteznek. A belvároshoz közeledve egész szép számmal fellelhetőek belőlük példányok, kis számban ugyan, de színesítik a metrón utazó vidám közösséget, akik között mi, magyarul karattyolók fel sem tűntűnk senkinek.Nem túl barátságosak, de ha megszólítod őket segítőkészek és mindig, ismétlem MINDIG átengednek a zebrán babakocsival.

Ja, azt még elmondom. Első svédemet szerda dél körül pillantottam meg egy irodaházból jött ki. Magas nem volt, de a haja elég szőke, a szeme pedig kellően tengerszínű volt ahhoz, hogy elhigyjem, helyi erő. Marcona szakállat, olasz bőrcipőt és  zöld átmeneti kabátot viselt narancssárga kapucnival - a United Colors of Benneton 2017 tavaszi kollekciójából.

Áprilisban a télikabátok elvonultak a gardróbba aludni. Már épp bevackolták magukat a kesztyűk és két pár felnőtt méretű korcsolya közé, amikor hangos káromkodásomra felriadtak. A fejemre esett a karácsonyfatalp. Mit keres ez a felső polcon? Botrány!

A télikabátok nem értették, mit akarok tőlük májusban, amikor odakint a fák teljes lombozatban sütkéreznek a húsz fokban. Aztán meglátták az on-line repjegyfoglalást és minden világossá vált. Utánamegyünk a télnek.

Svédország 1 óra 50 percnyi repülésre van Budapestről. Legalábbis a Wizzair majdnem közvetlen járatával. Azért majdnem követlen, mert a reptér, ahova érkeztünk ugyan elég nagyképűen a Stockholm nevet viseli, de nagyjából annyira van Stockholmban, mint Eger vagy Győr Budapesten. Amúgy van közelebb is reptér a belvároshoz - az Arlanda - ami gyorsvasúttal szó szerint pikk-pakk megközelíthető. Dehát mi családilag szeretjük a kihívásokat. 

Meg aki először jár skandináv országban, ahogy én, ráérez a nagyjából 1,5 órás taxiút (2000 Kr)  vagy 2 órás 200 Kr) buszozás szépségére. Tükörsima autópályán suhanunk a Volvók, WV-ek és Audik között. Az út mellett úgy nagyjából egymilliárd fenyő és nyírfa alkot olyan csinos erdőket, amitől bármelyik tájépítész megnyalná mind a 10 ujját (hogy tudjon ilyet tervezni). És persze tavak is vannak. Kékek. A dimbek-dombok tetején pedig a skandináv faházak.Ha nem tudnám, hogy nem egy Svédország utifilmben utazom, azt hinném, itt minden csak díszlet. Hát, ha az, sikerült ország méretűt összekalapálni és remekül sikerült.Bár ugye az IKEA szülőföldjén bizonyára mindenki imbuszkulccssal a pendejben születik.

Svéd otthonunk egy Stayat nevű hotellánc újéptészű tömbjében van. Mikor a gyerekekkel beléptünk az apartmanunkba, megkérdezték:

- Anya, itt fogunk aludni az IKEA-ban?

Ha jobban meggondolom, mindig is ki akartam próbálni, milyen lenne bköltözni az IKEA-ba és végigpróbálni a mintalakásokat. Korlátlan mennyiségű húsgolyót enni. No meg boldogan élni, ameddig meg nem halok.

Azt hiszem, ebből a három dologból kettő, máris összejön.