Áprilisban a télikabátok elvonultak a gardróbba aludni. Már épp bevackolták magukat a kesztyűk és két pár felnőtt méretű korcsolya közé, amikor hangos káromkodásomra felriadtak. A fejemre esett a karácsonyfatalp. Mit keres ez a felső polcon? Botrány!
A télikabátok nem értették, mit akarok tőlük májusban, amikor odakint a fák teljes lombozatban sütkéreznek a húsz fokban. Aztán meglátták az on-line repjegyfoglalást és minden világossá vált. Utánamegyünk a télnek.
Svédország 1 óra 50 percnyi repülésre van Budapestről. Legalábbis a Wizzair majdnem közvetlen járatával. Azért majdnem követlen, mert a reptér, ahova érkeztünk ugyan elég nagyképűen a Stockholm nevet viseli, de nagyjából annyira van Stockholmban, mint Eger vagy Győr Budapesten. Amúgy van közelebb is reptér a belvároshoz - az Arlanda - ami gyorsvasúttal szó szerint pikk-pakk megközelíthető. Dehát mi családilag szeretjük a kihívásokat.
Meg aki először jár skandináv országban, ahogy én, ráérez a nagyjából 1,5 órás taxiút (2000 Kr) vagy 2 órás 200 Kr) buszozás szépségére. Tükörsima autópályán suhanunk a Volvók, WV-ek és Audik között. Az út mellett úgy nagyjából egymilliárd fenyő és nyírfa alkot olyan csinos erdőket, amitől bármelyik tájépítész megnyalná mind a 10 ujját (hogy tudjon ilyet tervezni). És persze tavak is vannak. Kékek. A dimbek-dombok tetején pedig a skandináv faházak.Ha nem tudnám, hogy nem egy Svédország utifilmben utazom, azt hinném, itt minden csak díszlet. Hát, ha az, sikerült ország méretűt összekalapálni és remekül sikerült.Bár ugye az IKEA szülőföldjén bizonyára mindenki imbuszkulccssal a pendejben születik.
Svéd otthonunk egy Stayat nevű hotellánc újéptészű tömbjében van. Mikor a gyerekekkel beléptünk az apartmanunkba, megkérdezték:
- Anya, itt fogunk aludni az IKEA-ban?
Ha jobban meggondolom, mindig is ki akartam próbálni, milyen lenne bköltözni az IKEA-ba és végigpróbálni a mintalakásokat. Korlátlan mennyiségű húsgolyót enni. No meg boldogan élni, ameddig meg nem halok.
Azt hiszem, ebből a három dologból kettő, máris összejön.
